Kiégni nem csak a munkában lehet
A kiégést, mint fogalmat inkább munkahelyi környezetben vagy magas teljesítményt követelő foglalkozási területen (pl. versenysport) szokás használni. Fokozottan veszélyeztetettek a szociális és egészségügyi szférában dolgozók, ahol folyamatos magas fokú stressznek vannak kitéve a munkavállalók. Ám kiégés tüneteivel találkozhatunk munkán kívüli szerepeinkben is.
A kiégés folyamata szülőknél
Egyre több kliensemnél tapasztalom, hogy belefáradnak, elfásulnak munkán kívüli szerepeikben. Elfogynak, motivációvesztett állapotba kerülnek, akár szülőként is. A szülőség kiemelkedően veszélyeztetett abból a szempontból, hogy hatalmas energiabedobást, lelkesedést igénylő szerep. Kimagaslóan nagy lendülettel vetik bele magukat születendő, vagy már megszületett gyermekeik körüli teendőkbe, amely nyilvánvalóan jól működő és abszolút adaptív válasz, hiszen a gyermek életben maradását és ily módon a fajfenntartást támogatja. A nehézség a túlidealizált szülői szereppel, a gyermekvállalás, az anyaság köré emelt túlmisztikfikált elvárásokkal kezdődik. Az elvárások halmozódása, a különféle, akár egymásnak ellentmondó nevelési elveknek történő megfelelési igény hatalmas nyomást helyez a friss anyukákra. Ezeknek az elvárásoknak történő megfelelés érdekében határozott tervek, gyakran rugalmatlan nevelési stratégiák születnek, melyek teljesítése magas szintű odafigyelést, motivációt, erőt igényel folyamatosan mindkét szülőtől, de leginkább az édesanyától, hiszen jellemzően ő az, aki gyermekével 0-24 órában foglalkozik. A burnout ezen részét az idealizmus szakaszának hívjuk.
A fent leírt törekvéseket és az elért eredményeket a környezet pozitív visszajelzéseivel megerősíti illetve a gyermek pszichés és fizikai jólléte egyaránt erősíti az anyában azokat a törekvéseket, melyekkel gyermekét maximális fordulatszámon látja el és az "ideális" anya képe valóban meg tud valósulni. Ebben a szakaszban (realizmus) a szülő kreatív, még hatékonyan tudja ellátni a feladatait, szociálisan érzékeny, empatikusan reagál a gyermek és családja igényeire. Ugyanakkor, egy bizonyos ponton túl a teljesítménynövekedés stagnálni kezd (stagnálás szakasza), a lehetséges kihívásokra egyre kevésbé tud rugalmasan, kreatívan reagálni a szülő, egyre kevesebb erőforrást, energiát tud mozgósítani, a rózsaszín köd lekerül a gyermekvállalásról, elkerülhetetlenül megjelennek az első kudarcok.
A kezdeti elvárások és a túlidealizált elképzelések egyre inkább konfliktusba kerülnek egymással, az egyén egyre jobban távolodik a saját igényeitől, mely által magas fokú inkongruenciát él meg. A kudarcok okozta belső feszültségét csökkenteni akaró egyén még több energiát tesz bele, hogy szerepének, szerepelvárásainak megfeleljen, de már nem tud hatékony módon működni, a hangsúlyok irreális irányba tolódnak, a szerep elszívja minden energiáját, az élet más területeit, egyéb szerepeit elhanyagolja. Ez a frusztrációs szakasz. Amennyiben ebben a szakaszban a szerepelvárások nem csökkenek, az egyén nem kap segítséget, egyre kevesebb energiát tud mozgósítani, egyre ritkábban él meg sikert, egyre inkább a tehetetlenség érzés lesz rajta úrrá. A belül megjelenő frusztrációt és az ebből eredő dühöt gyakran kifelé irányítja, környezetére, gyermekére ráterheli, empátiája, együttérző képessége csökken és az apátia, közönyösség, passzivitás állapotába kerül. Ezt az állapotot nevezzük ténylegesen burnout-nak.
A szülőség, mint szerepből adódó elvárások fokozott nyomásként jelenik meg azoknál a szülőknél, akik gyermeke sajátos nevelési igényű, vagy valamilyen viselkedészavarral, tanulási zavarral küzd. A gyermek illetve család érintettségének mértékétől függően nehezebb, kihívásokkal telibb lehet megküzdeni egészen egyszerű hétköznapi helyzetekkel, melyekben a szülők szembesülnek kompetenciahatáraikkal, időnként nagy fokú tehetetlenségérzést élhetnek át. A magas stressz megélése illetve a folyamatos kudarcélmény hatására belekerülnek egy motivációvesztett, energiahiányos állapotba, amely miatt egyre kevésbé tudnak kreatívan reagálni a kihívásokkal teli helyzetekre vagy egyre nehezebbé válik számukra hatékony nevelési eszközökhöz nyúlni. Ebben a fásult állapotban akaratuk vagy tudásuk ellenére is olyan rosszul rögzült mintákhoz, maladaptív megküzdési stratégiákhoz nyúlnak, melyeket gyermekkorukban saját szüleiktől tanultak.
Tanácsadás, terápia szerepe a burnout-ban
Tanácsadás keretein belül körül tudjuk járni azt az élethelyzetet, amelybe a kliens került. Feltárjuk, hogy mely területeken él meg diszfunkciót vagy tehetetlenségérzést. Kidolgozunk olyan stratégiát, melyben a középpontban a kliens igényei kerülnek. A különböző, szülőséghez kapcsolódó hiedelmeket, túlzott elvásárokat racionális szintre hozzuk, a származási családból hozott szülői mintákat átdolgozzuk. A stressz csökkentése érdekében relaxációs, mindfulness gyakorlatokat tanulunk, melyek otthoni környezetben is jól alkalmazhatóak. Ez a munka nem csak azért kiemelkedően fontos, mert a klienst visszasegíti egy egészséges, kiegyensúlyozott működésmódba, hanem mert megelőzi egy ennél súlyosabb állapot, a depresszió kialakulását is.